Ignácz Krisztinek köszönhetően innen letölthető ez a 2 kidolgozott tétel!

2.TÉTEL: AZ ÍZÜLETEK ÁLTALÁBAN

Az ízület szerkezete:

Az ízület állandó alkotórészei: a porccal borított ízfelszínek, az ízületi tok, az ízületi üreg, az ízületi nedv és a szalagkészülék.

Az ízület kialakításában részt vevő csontvégeket porc borítja; ezek az ízfelszínek. Vannak gömb, henger, ellipszoid, nyereg alakú ízfelszínek. Az ízfelszínek alakja egyben megszabja az ízületben létrejövő mozgások lehetőségét is.

Az egymással ízesülő ízfelszínek alakja egymásnak megfelelő. A két ízfelszín közül az egyik rendszerint domború; ez az ízületi fej; a másik homorú; ez az ízületi árok. Az ízfelszíneket a legtöbb helyen üvegporc borítja. A porcréteg átlagos vastagsága 0,5-2mm. Az ízületi porc simává teszi az érintkező csontvégeket, és ezáltal megkönnyíti a mozgást. Az ízületben mozgáskor kizárólag porcos felszínek érintkeznek egymással. Egyes ízületekben a sekély ízárkot porcszegély egészíti ki, más helyeken a két porcos csontvég közé még külön porclemez, porckorong illeszkedik, amelynek az ízület működésében fontos szerepe van. Ezek a porckorongok mint rugalmas ütközők szerepelnek a csontvégek között.

A csontvégeket kívülről borító és összetartó ízületi tok két rétegből áll; külső rostos és belső synovialis rétegből. A külső rostos réteg az ízesülő csontok csonthártyájába megy át. A belső réteg termeli az ízületi folyadékot. A synovia néhány cseppnyi sárgás, nyúlós-tapadós folyadék, amely sikamlóssá teszi a porcfelszíneket és az ízületi tok belső felszínét. Az ízületi tok vér- és iedgellátása rendkívül bő.

Az ízületi szalagok részben a rostos tokkal függenek össze, részben az ízülettől függetlenül két csont között önállóan feszülnek ki, és más mechanikai jelentőségük folytán tartoznak az ízületekhez. Szilárd összeköttetést teremtenek a csontok között. Erősségükre jellemző, hogy sérüléskor rendszerint a csont törik el a szalag tapadási helyénél, és a szalag sértetlen marad.

Az ízületek összetartó tényezői:

Az ízületek a széthúzó erőkkel szemben nagy ellenállást képesek kifejteni. Az ízületek összetartását több tényező biztosítja.

a)      Levegőnyomás: az ízületi üregben légüres tér van;

b)      a porcfelszínek közötti tapadás;

c)      az ízületi tok és a szalagkészülék;

d)      az ízületet körülvevő izmok feszessége, tónusa. ;

e)      az ízületek körül lévő egyéb lágyrészek és a bőr.

Az ízületekben lehetséges mozgásokról:

Az ízületekben végbemenő mozgáskor a porccal borított ízfelszínek egymáson elcsúsznak. A mozgások milyenségét elsősorban az ízfelszínek alakja, valamint az ízületi tok és a szalagok állapota szabja meg.

Az ízfelszínek alakja szerint a következő ízületfajtákat különböztetjük meg:

-gömbízület;

-ellipszoid ízület;

-nyeregízület;

-hengerízület;

-csigaízület;

-lapos ízület.

Az ízületekben a következő mozgások lehetségesek:

-hajlítás;

-feszítés;

-közelítés;

-távolítás;

-forgó mozgás.

Azokat az ízületeket, amelyekben minden irányú mozgás létrejött, szabad ízület-nek (vállízület, csípőízület) nevezzük. Alakjuk szerint ezek gömbízületek.

A henger- vagy csuklóízület egytengelyű, benne csak hajlítás, feszítés lehetséges.

Az ellipszoid és nyeregízületben két tengely körül hajlítás-feszítés és közelítés-távolítás lehetséges.

Lapos ízfelszínek esetén (lapos ízület) mozgás nem jön létre. Ilyen pl. a keresztcsont-csípőcsonti ízület.

3.TÉTEL: A CSONTOKRÓL ÁLTALÁBAN

A csontokról általában:

Az emberi szervezet csontváza 206 csontból áll. Összsúlyuk a test súlyának mintegy 20%-a. Gyermekben az egyes csontokat még különálló részek alkotják, amelyeket porcállomány köt össze. Ez az összekötő porcállomány később elcsontosodik.

A csontváznak 3-as szerepe van:

-a szervezet szilárd vázául, támaszul szolgál;

-életfontosságú szerveket (pl. agyvelő) véd a külső hatások ellen;

-üregébe zárja a vöröscsontvelőt, amely a vérképzés szerve.

A csontok alakja és vegyi összetétele:

A csontok alakjuk szerint lehetnek hosszú csövescsontok (pl. combcsont), lapos (pl. lapocka), rövid (pl.kéztőcsontok) és szabálytalan csontok (pl. csigolyák). Felszínükön izmok, erek, idegek hatására dudorok, benyomatok, barázdák keletkeznek. A friss csont színe sárgás; vérteltsége szerint többé-kevésbé vörös árnyalatú. A csontok 2 fő tulajdonsága a rugalmasság és a szilárdság. A csontok víztartalma 40%. A szilárd alkotórészek 30-40%-a a csont szerves, 60-70%-a szervetlen anyagaiból származik.

A csont szerkezete:

Átfűrészelt csont keresztmetszetén szabad szemmel is láthatóan két állomány különül el: kívül a kemény, egyneműnek látszó kompakt csontállomány, és belül a vékony csontlemezkék és gerendácskák hálózatában álló szivacsos állomány. A csontok belsejét, a légtartalmú csontok és a csövescsontok középdarabjának kivételével, a szivacsos állomány tölti ki. A csövescsontok üregében van a csontvelő.

A csont a ráható húzó-és nyomóerőknek jobban ellenáll, mintha tömör állományú volna. A csontgerendácskák tökéletes  elrendeződését biztosítja az is, hogy a csonttörés esetén a szivacsos állomány szerkezete is az új erőhatásoknak megfelelően átépül.

A csontok fejlődése:

Az embrió kezdetleges váza csak porcból és kötőszövetből áll. A csontosodás a második hónap végén indul meg, és egy hosszú folyamatnak a kezdete, amely a születés után kb. a 20. életévben fejeződik be. Ez egyúttal az emberi szervezet növekedésének a befejeződése is. A csontszövetet csontképző sejtek hozzák létre. A csontosodás megindulásakor ezek a sejtek fokozott mértékben szaporodnak, csoportokba tömörülnek, sejtközötti állományt választanak ki, és abba mintegy befalazzák magukat.

A porc nem egyszerre alakul át csonttá. A csontosodás kisebb gócokból indul ki,amelyeket csontosodási pontoknak vagy magvaknak nevezzük.

A hosszú végtagokon először a középső rész csontosodik el, a végrészek sokkal később. Különösen soká marad fenn a középső és a végrészek határán egy-egy porckorong, amelynek a csont hossznövekedésében van szerepe. A koponyacsontok kötőszövete közvetlenül csontosodik el.

A csontok növekedése:

A csontok az igénybevételtől függően az élet folyamán álandó változásban vannak. A csontképző sejtek újabb és újabb csontállományt hoznak létre, miközben a régit a csontfaló sejtek állandóan pusztítják. Felnőttkorban egyensúlyban van a csontképző és a csontfaló sejtek működése, idősebb korban pedig a csontpusztító sejtek túlműködése következtében a csontállomány felritkul. Csonttörés esetén a csontképző sejtek működése fokozódik. Fiatal szervezetben a csontok jól forrnak ,és gyógyulás után újból teljes értékűek lesznek.

A csontok járulékos részei:

Ide tartoznak azok az alkotóelemek, amelyek hozzájárulnak a csontrendszer működéséhez. Ezek a porc, a csonthártya és a csontvelő.

1. A porc szilárd, szívós, de a csontnál lágyabb, éles késsel könnyen metszhető állomány. Nagy jelentősége van a csontok fejlődésében, mert  a csontváz legnagyobb része átmegy a porcos állapoton. Újszülöttben és gyermekben a csontváznak még sok olyan része áll a porcból, amelynek a helyén később csontot találunk. Felnőtt egyénben a porc a csontváz kiegészítője (izületi porc, bordaporc stb.)
2. Csonthártya. A csontok felszínét a porccal bevont részeken kívül mindenütt egy erekben és idegekben bővelkedő kötőszöveti hártya, a csonthártya borítja. Ez egyes helyeken szorosan összefügg a csonttal, máshol arról könnyen elemelhető. Ha a csontot megfosztjuk a csonthártyától a csont elhal. Ez arra mutat, hogy a csont a csonthártyában futó erek révén kapja táplálékát. Ha a csont megsérül, az anyaghiány pótlása szintén a csonthártya felöl megy végbe.

A csonthártya 3-as feladata:

-a csont táplálása és védelme;

-az anyaghiány pótlása, ha a csont megsérül;

-a vastagságbeli növekedés előmozdítása.

3.Csontvelő.

A csontok összeköttetéseiről általában:

A magzati  életben az egyes vázrészeket laza kötőszövet kapcsolja össze. Ez a kötőanyag a fejlődés további szakaszában vagy még jobban tömörül,, vagy felszívódik, és helyén az ízületi üreg marad vissza. Így a csontok egymás közti összeköttetése kétféle:

1.folytonos összeköttetés;

2.megszakított összeköttetés.

1.Folytonos összeköttetések.

Egy részük csak a fejlődő szervezetben található, később elcsontosodik, más részük felnőttben is fellelhető. A folytonos összeköttetéseket:

-kötőszövetes;

-porcos;

-csontos összeköttetésekre oszthatjuk fel.

a) Kötőszövetes összeköttetés van a koponyát alkotó csontok között. E csontoknak rendszerint fogazott széleit kevés kötőszövet rendkívül szilárdan köti össze. Ezek a helyek a varratok.

Ugyancsak kötőszövetes összeköttetések a csontok között kifeszülő kötőszöveti kötegek, amelyeket szalagoknak, illetve hártyának nevezzük.

Porcos összeköttetés van a csigolyák között. Két csigolyatestet porckorong kapcsol össze egymással.

A csontos összeköttetések a felsorolt összeköttetések elcsontosodása révén keletkeznek (pl. keresztcsont).

2.Megszakított összeköttetések.

Ezek a tulajdonképpeni ízületek. Ha két szomszédos csont között a kötőanyag felszívódása következtében rés keletkezik, ízületről beszélünk. Az ízületi üreget ízületi tok zárja körül.