Politikatudomány vázlat ET-művtereseknek!

  Letöltés!

A POLITIKATUDOMÁNY TANTÁRGY PROGRAMJA

2008/2009. tanév

Tanító szak, ET

Program és vizsgakérdések:

  1. A politika fogalma és a politikatudomány. Politikai eszmei áramlatok.

  2. Gazdaság és politika. Politika és erkölcs. Érdekviszonyok.

  3. A politikai döntés és a politikai rendszer.

  4. A politikai értékek.

  5. Hatalom és legitimáció.

  6. Pluralizmus, politikai pártok, pártszövetségek.

  7. Politikai mozgalmak, civil szerveződések szerepe a politikai rendszerben.

  8. Tömegkommunikáció és politika.

  9. A parlamentarizmus jellemzői. A parlament és a kormány viszonya.

10. A parlament, az államfő és az alkotmánybíróság viszonya.

11. Az önkormányzati rendszer. Feladat és hatáskörök az önkormányzatoknál.

12. Az alkotmány és szerepe a jogrendszerben. Az alkotmány az állampolgárok alapvető jogairól.

13. A választási rendszer.

A félév lezárásának feltételei:

A félév lezárása (nappali és levelező tagozat):aláírás és kollokvium, írásbeli vizsga

Az aláírás feltételei:: részvétel az előadásokon a Tvsz. előírásai szerint.

Kötelező irodalom:

Bihari Mihály - Pokol Béla: Politológia. Bp. 1992. (Tankönyv)

Alkotmánytan. Szerk.: Kukorelli István. Bp. 1993. (Tankönyv)

Domenico Fisichella: A politikatudomány alapvonalai. Miskolc, 1991.

Mi a politika? Bp. Századvég K. 1994.

Ajánlott irodalom:

Gabriel A. Almond - G. Bingham Powell: Összehasonlító politológia. Oziris, 1996.

A politikaelmélet alapjai. Szöveggyűjtemény. Államigazgatási Főiskola, 1995.

Önkormányzati kézikönyv. Szerk.: Fogarasi József. HVGORAC, 2000.

  1. A politika fogalma és a politikatudomány. Politikai eszmei áramlatok c. tétel

1.        A politika fogalma.

·       A politika összetevői:

-          Érdek: szükségletek objektivációja

-          Akarat: hatalomra törő akarat, a hatalom akarása szükséges

-          Hatalom: birtokában az érdekek érvényesítése sokkal eredményesebb

·       A politika komplex fogalma:

-          érdekek által vezérelt akarati tevékenység,

-          érdekkonfliktusban lévő rétegek, csoportok közösségek közti viszony,

-          hatalom megszerzése, felhasználása,

-          irányítás intézmények által.

2. A politikatudomány: szerepe, feladatai.

·       A politika a polgári társadalomban relatív önállóságra tesz szert.

·       A politikai tevékenység célja:

-          a saját érdekek érvényesítése mások érdekeivel szemben,

-          érdekek ütköztetése, alkudozás, kompromisszum kötése valamely réteg, csoport érdekeinek érvényesítése céljából,

-          a hatalom megszerzése, megtartása az előbbiek eredményesebb megvalósítása érdekében.

·       Mik a sikeres politizálás feltételei?

-          időben felismerni a lehetséges és a szükséges lépéseket,

-          időben megtenni ezeket a lépéseket,

-          intézményi, szervezeti, tudományos háttér esetén nagyobb az esély a sikerre.

·       A politikai tevékenység közösségi jellegű:

-          valakikkel közösen, szövetkezve, valakik ellen.

·       A politika területei: gazdaság, kultúra, művészet, oktatás stb.

·       Különböző racionalitások a politikában.

-          A politika területei között megfelelő prioritások, arányok biztosítása,

-          Monopolisztikus túlhatalom esetén nincs megfelelő kontroll, ezért torzulások keletkeznek.

·       Politika – közigazgatás viszonya:

-          A közigazgatás jogszabályok alapján valósítja meg a politikai akaratot.

-          Politika – közigazgatás elkülönülése:

q       Politikai államtitkár – közigazgatási államtitkár,

q       összekötő kapocs a jogrendszer,

q       politikusok és szakképzett hivatalnokok. Az állam kettéhasadása.

A politikusok cserélődnek, a hivatalnokok maradnak, pl. a hadügyminiszter megy a tábornokok maradnak, a pénzügyminiszter jön-megy, az adóellenőr marad.

A túl gyakori minisztercsere pl. a sereg ellenőrizhetőségét csökkenti,
a túl ritka csere az összefonódás veszélyét növeli.

·       A bürokrácia kérdése: (Max Weber)

- A hivatalok, hivatalnokok tevékenysége magas szintű szakértelem alapján,

- A hivatalok, hivatalnokok packázásai, elidegenedet lényegi viszony alapján. Állam az államban. Pejoratív. Hogyan szüntethető meg?

3.     Politikai eszmei áramlatok.

3.1     Liberalizmus.

A klasszikus liberalizmustól a nemzeti liberalizmusig számos változata van. Közös jellemzői a szabadságeszme (=az ember, az egyén természetes joga a szabadsághoz) és az individualizmus (=az egyén elsőbbsége a közösséggel szemben). John Locke: az embernek természetes joga van az életre, a szabadságra, a tulajdonra. Az állam kötelessége, hogy ezeket biztosítsa, és ha megsérti, akkor korlátozni kell az államot. Klasszikus liberalizmus: a gazdaságba az állam ne avatkozzon be, a piac szabadon működjön (Say-törvény: a gazdaság csak maga képes a problémái korrigálására). Ezt a felfogást ma már az államok nem fogadják el, mivel válságokhoz vezetett, és a piac szereplőinek védelmében az állam korlátozottan beavatkozik a gazdaságba (Keynes).

3.2 Konzervativizmus.

A legelterjedtebb értelmezés szerint a hagyományok, az értékek tisztelete, a korábbi eredmények őrzése, folyamatosság, szerepük nagyra értékelése a jelen és a jövő szempontjából. A konzervatív elemek túlsúlya jellemzi, a viszonylag kevesebb liberális mozzanat mellett. Burke szerint a forradalmak céljai a forradalmak nélkül jobban megvalósultak volna. Az állam, a jog, a család, a vallás, a tradíció a társadalom összetartó ereje. A cél az organikus, a kiegyensúlyozott fejlődés. Pl.: a nemzeti kultúra, a hagyományok, a nyelv ápolása, „fontolva haladás”, ciklikuság nélküli, forradalmi felforgatás nélküli fejlődés, stb.

Bertrand Russel szerint a kozervatívok jobboldali liberálisok, a liberálisok pedig baloldali konzervatívok.

A szocializmus idején a konzervatív szót általában maradinak, korszerűtlennek fordították, szemben a marxizmussal, amelyik a legtudományosabb, legkorszerűbb. Ez az értelmezés megdőlt, ma már nem használatos.

3.3     Szocializmus.

Az igazságosnak tartott társadalmi egyenlőség megvalósítását hirdeti, amely a kapitalista társadalom kritikájával párosul.

1917-től elvált a forradalmi szocializmus, azaz a kommunizmus eszméje, és a szociáldemokrácia által képviselt, és a piacgazdaság mellett megvalósítandó jóléti célokra összpontosító szocialista társadalomtól. A kommunizmus eszméje utópiának, azaz megvalósíthatatlan eszmének tekinthető.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

2. Gazdaság és politika. Politika és erkölcs. Érdekviszonyok c. tétel

1.   Gazdaság és politika.

·       A polgári társadalomban elválik a gazdaság és a politika.

·       A magántulajdonon alapuló piacgazdaságban a gazdaság szerepe a domináns, a politikának alárendelt szerepe van. A szélsőségesen liberálisok szerint az állam ne avatkozzon a gazdasági folyamatokba, a mérsékelten liberális és a konzervatív felfogások szerint az állam kiegyensúlyozó, kisebb-nagyobb mértékben korlátozó szerepet töltsön be.

·       A politika dominanciája, vagy meghatározó szerepe érvényesül pl. a szocialista, kommunista országokban, illetőleg a diktatúrákban.

·       A politika alternatívák képviselete során jelenik meg. A alternatívában eltérő értékek, érdekek és hatalmi viszonyok jelennek meg.

2.     Politika és erkölcs.

·       Mi a mérce a politikában? A siker.

·       Mi a mérce az erkölcsi minősítésnél? A jó/rossz.